Feltámadás a hamuból... Februártól koncerteken is újra húrok közé csaptunk, eljutottunk néhány nagyobb városba is. Az Életre való (Diákhitel) zenéjére egy Neoton-szöveget énekeltünk, amíg el nem készült a végleges. Aztán Csanád egyik éjszaka 3 óra alatt megírta az Aluljáróban című nótát, majd nem sokkal később a Befogjuk a szádat is elkészült. Nyáron fel akartunk menni Pestre stúdiózni, de előző este gyakorlatilag az is leégett, úgyhogy júliustól havi 2-3 alkalommal Gyébácsi segítségével elkezdtük rögzíteni az első lemez anyagát. Augusztusban Hartán a dunaparti sportpályán főzenekarként álomba illő közönség előtt játszhattunk, majd az év végén a New Generation Rock Karácsonyán is felléptünk 4 nagyszerű zenekar társaságában.

Januárban Sanyi megírta a Mondd el című számunkat. Február 24-én a legendás Yankee pubban sor került az első koncertünkre, ahol Fel kéne ébrednit hallhatta először a közönség. Nem sokkal később már kis túlzással több száz fő előtt játszottunk a hartai majálison. Itt debütált a Dolgozz (Söpredék), amit egy áramszünet miatt másfélszer játszottunk el. Helyileg ekkor robbantunk be a köztudatba először igazán, ebben az évben sokan kerestek meg minket a környékről. Eljutottunk Bajára is, egyre többen ismerték meg az együttes zenéjét.
Aztán augusztusban máig tisztázatlan okokból leégett a próbatermünk, benne szinte az összes cuccunkkal. Úgy tűnt, ezzel vége a Ribogzinak, de barátaink egy jótékonysági koncertet szerveztek nekünk, amire nagyon sokan eljöttek és (főleg) ennek köszönhetően az év végére sikerült magunkat összekapni. Ezért egy életre szóló hálával tartozunk a megjelenteknek, a szervezőknek és a fellépő zenekaroknak: Panche-Rock, Bandage, Rocktár.
Októberben találtunk új próbatermet és a restarthoz Fecó helyett Vona Pisti ült be a dobok mögé, akit elég sokat cukkoltunk azzal, hogy rajongólányok árasztják majd el a koncerteken. Egyelőre a csajok visszafogták magukat;). Ahogy újrakezdtük a zenélést, Sanyi már írt is egy számot a tűzesetről: Füst a házak felett (Nem adom fel).

Nyáron költöztünk be új próbatermünkbe, Csanádék melléképületének hátuljába. Sokat dolgoztunk és abból vettünk némi hangtechnikát, meg kölcsön is kaptunk pár cuccot és július 30-án, kb 40°C-ban megtartottuk az első igazi próbánkat. Tragikus hirtelenséggel született sok új dal, cím szerint A Pénz a lényeg, Későre jár... (Lassú), Az elrabolt bizalom, Fel kéne ébredni, Szép az élet (A cigim elég lassan ég), Örök szerelem. A szomszédok kitörő örömmel fogadták ezeket a darabokat :p, de azért a biztonság kedvéért leszigeteltük a termet, amennyire lehetett és télen Siestával és pálinkával:) fűtöttünk.

Próbahely hiányában ekkor nem voltunk valami aktívak, leginkább a zenekar nevén törtük a fejünket. Mondjuk előfordult, hogy Sanyiék garázsában próbálkoztunk, Fecó például dobozokon és vödrökön hozta a ritmus szekciót. Csanád készített egy kamu-angol fordítást Petőfi Sándor Anyám tyúkja című verséhez, ebből lett a Chickenmother. Aztán egy jó kis kocsmázás alkalmával valaki részegen nem tudta kimondani, hogy dezoxiribonukleinsav, helyette azt mondta, hogy Ribogzi.

Mikor először elhatároztunk, hogy kedvünk lenne zenélgetni, Áki nagyszüleinek garázsába mentünk és ott kezdtük el közösen próbálgatni a húrok egyszerre való lefogását, még névtelen együttesként. A dobosunk egy szintetizátor volt és egy szobai ventilátort használtunk mikrofonállványként. Pár kedvenc feldolgozást játszogattunk (The Cranberries: Zombie, Nirvana számok, néhány Tankcsapda) kizárólag önnön magunk szórakoztatására, de itt született meg első saját számunk, a Fenitricin [intro] is. Sanyi leejtette bicikliről Csanád gitárját, aminek így lett egy kis esztétikai hiányossága, de aztán megszerelte. A garázst végül nem túl váratlan módon (mivel eladó volt) eladták, így innen el kellett költöznünk.