Ribogzi diszkográfia

Ránézek az órámra, későre jár
Az égen egy pár csillag, a Nap is alászáll
Egyedül vagyok, az éjszaka ölel
Egy olyan embert várok, ki talán sosem jön el

Nem tudom, mióta ülök már itt
Elhagyott engem régen a hit
Mert ateista lettem, és nem csak az Istent tagadom
De a szerelmet is, bármennyire akarom

A szerelem gonosz, a vágy égető
A szívedből irtsd ki, míg elérhető
De ha megvárod, míg teljesen kivirágzik
Az élet pokol, mert mindig csak ő, ő hiányzik

És ha elhagyott, ennyi volt
Nem segíthet más, csak egy fényes colt
A szádban a cső, ha meghúzod a ravaszt
A koporsóban majd az idő lassan el-elrohaszt

Állj meg egy percre és nézz magadba mélyen
És idézz fel magadban minden szép emléket
Volt előtte is sok, utána is lesz még
Mert a fű mindig zöld, az ég mindig kék

Nem változott semmi, te is itt maradsz
Csak ő ment el és vitte el a tavaszt
De állj meg egy percre és nézz magadba mélyen
Mert a fű mindig zöld lesz, az ég mindig kék lesz

Húszévesen egyik éjjel a sárban keltél fel
Elloptak a zsebedből mindent, de nem is érdekel
Reggel robot, futószalag és arra jöttél rá,
Az életed egy nagyobb hányás, mint amiben
Fetrengtél...

Kicsi zsák nagyobb zsákba, ez a te munkád
A tudásod így nem vész kárba, szükség van hát rád
A pálinka, a zsíros deszka a déli ebéded
Ki nem állhatod már ezt a kibaszott életet, hát
Dolgozz!

A bátyád Linux, HTML, C#, Oracle
Egy jól kereső rendszergazda, mindenkinek ő köll
30 évesen most vesztette el a szüzességét
Vett egy kurvát, de megbánta, mert sajnálta rá
A sok pénzt...

A zsák, amit csomagoltál, beleteszik a kukába
Egy rózsadombi fontos ember, kinek nagy a pofája
Nagy a pofája, a környék összes megállójában
Az oszlopra, a falra, a fára ki van ragasztva, hát
Dolgozz!

Szombat este a kocsma-bárban egy sarokban ülsz
Másfél liter pálinkától egészen szédülsz
Szemben ül egy kómás csávó, folyóbort iszik
Szarban van, mert nem jött be neki a giliszta-biznisz, hát
Dolgozz!

Ha alszanak, suttogj
A véleményed...
Kussolj!
Hát kussolj!
Itt a pia,
Hát kussolj!

Tudod, nem volt nehéz
Lehet, hogy csak így utólag
De lassan jött a feledés
Sokan segítettek futólag

Te voltál, aki feltette
Az utolsó i-re a pontot
Pedig én mindent megtettem, hogy
Végre tisztán lásd a dolgot

De te mégsem értettél meg
És nem is akartál talán soha
Megkértél, hogy a barátod legyek
De legszívesebben megöltél volna

Fal van, s volt körülötted
Melyet te építettél ily magasra
Csak magadnak köszönheted
Ha a barátaid sorra hagynak el

És lehet, hogy én, én vagyok a baj
És én vagyok az oka mindennek
Csak tudod, az zavar
Hogy nem tettem semmit te ellened

De te mégis elbújsz előlem
A hangom soha meg nem hallod
És elvittél valamit belőlem
Én érzem, azt vissza nem kapom

És nem tudom, mi lehet az
De mégis nagyon hiányzik
Csak tudod, az aggaszt
Hogy ez belőled teljesen kiábrándít

És végre annak, amit elvettél
Sikerült nevet adnom
Ha tudnád mi az, kinevetnél
Mert ez a bizalom...

Mindenki áltatja magát
Azzal, hogy szép az élet
Nahát, ennyi optimista marhát
Lehet, hogy én nem is élek
És lehet, hogy az életem
Csak egy rohadt illúzió
Nem más, mint egy
Öntudatlan vízió
A kóma szüleménye
Egy új világ születése
Vajon van-e élet
A halál előtt is?

Fel kéne ébredni, én nem akarok így élni
Fel kéne ébredni, én nem akarok így élni

Érdekes kérdés,
Elgondolkodom rajta
Lehet, hogy ez csak egy előjáték
Amit életnek mondanak
Baromság ezen gondolkodni
De elfelejteti bánatom
Mi elmém falja, fáj, nem hagy "élni"
Fáj itt belül nagyon-nagyon

Fel kéne ébredni, én nem akarok így élni
Fel kéne ébredni, én nem akarok így élni
Fel kéne ébredni, mi nem akarunk így élni
Fel kéne ébredni, mi nem akarunk így élni

Mondd el, miért születtem én erre a világra
Ahol nem hisznek már rég a csodákban
Ahol üres fejjel nyomulnak előre
És nem néznek már fel rég a kék égre
Mondd el, miért
Mondd el, miért

Mondd el, miért nem ért meg engem senki
Mondd el, miért nem hisz nekem soha-soha senki

Pedig én mindent megtettem
Eldobtam, felvettem
Megkértek, megtettem
Kérdeztek, feleltem
Mondd el, miért

Mondd el, miért nem ért meg engem senki
Mondd el, miért kell nekem innen elmenni

Mert elküldtek, elmentem
Nem kellettem, eltűntem
Nem tudtam hova menni
Csak innen-innen el

Egyszer elmegyek oda, ahol nem szól rám senki
Ahol nem mondják meg, hogy mit is kell tenni
Ahol nyugodtan tervezem majd a holnapom
És megtudom végre, hogy ki is vagyok
És megtudom végre, hogy igazán ki is vagyok

Mert elküldtek, elmentem
Nem kellettem, eltűntem
Nem tudtam hova menni
Csak innen-innen el

Vasárnap reggel felébredtem
A szívem megszakadt, én úgy érzem
Nagy fájdalom honol én bennem
Ilyen nincs, fel kéne ébrednem

Ez egy rossz álom, ez nem lehet
Ébresszetek fel, emberek!

De tudom, hogy ez a valóság
Leégett bennem az egész világ
A füst száll a házak felett
És nem tudom, hogy mit tegyek

Ez egy rossz álom, ez nem lehet
Ébresszetek fel, emberek!

De tudom, hogy ez nem álom
Túl nagy bennem a fájdalom
De azt is tudom, hogy nem adom fel
Hogy nem adom fel, nem adom fel

Nem adom fel...

A fiú, a lány az utcákat lépte
Mikor elébük toppant az utca réme

     Na de ne szaladjunk ennyire előre!

Nézzük meg, hogy kiket büntetnek
És kik azok, kiket felmentenek
Az utóbbinak sok pénze van
Így a törvény is vele van
Csalhatnak és ölhetnek
De a börtönbe mégsem mennek
Példa erre e világ, mert
Évszázadok óta a Pénzé a világ
A kapitalizmus az egyik vívmánya
A közigazgatás a porkolábja
A Pénz a lényeg
Az eszmény, az ember eltörpül

A legtöbben mindenből pénzt csinálnak
Így a rémek sem csak gyilkolni járnak
Ebből él meg, ezzel fizet
És nem csak egyet öl meg, hanem tízet
Az autójában minden este
Egy hűtőtáska, szervek benne
Na most jöhet a fiú a lánnyal
A rém meg a táskájával
Pár perccel később a rém már mosolygott
Véres kezében egy friss szívet tartott
Előtte a fiú, karjában a lánnyal
Arra gondolt, hogy "mi lett e világgal?"
Miért bünteti őt az Isten?
Hisz nem élt ő rosszul soha sem
De úgy látszik, e világ
Csak a rosszat ismeri és semmi mást
A Pénz a lényeg
Az eszmény, az ember eltörpül

Kezemben a csekkel a postán
A sorban állok ez az én hibám
Kiszáradt a torkom, ég a szám
De törlesztenem már muszáj

Nekem már minden mindegy
Amíg élek, fizethetek
Ha zöld a fű, ha kék az ég
Rohadt, tetves diákhitel

Nem hiszem, hogy egyszer kiköhögöm
Biztos, hogy beledöglöm
Jó lenne most messze menni
Hátha úgy nem kell kipengetni
Melóznék és megmaradna
Nekem a fizetésem java
Titokban annyit összespórolnék
Hogy egy kis garzonra elég

De nekem már minden mindegy...

Mert nekem már minden mindegy
Amíg élek, fizethetek
Ha zöld a fű, ha kék az ég
Szájba baszott diákhitel!

Egy hajléktalan hajnalban a reggelijét ette
Kiflijét tejfölös dobozba merítette
Egy lány közben mit sem sejtve elhalad mellette
Két falat között arra gondol, "hű, de jó a segge"

Az aluljáróban átfúj a szél
Valaki piára, valaki okosságra kér
Telefonkártya, cigi-cigi
Van itt minden, ha ki tudod fizetni

"Jobb veled a világ" - ezt írja a fali plakát
Alatta egy részeg fazon hányásából almát
Halász ki egy ifjú gyermek, s arra gondol éppen
A tanár nénit majd jól bizony ezzel vágja képen

Ravasz vagy és becsaptál
Ha kérdeztél, akkor is hazudtál

A csillagokat is letagadod
Az égről, ha úgy akarod

Én nem hiszem el, hogy az egészet az asztal alá söpörheted
Ha leszünk már elegen, akit átvertél, én megígérhetem
Hogy elkapunk és ne képzeld, hogy valaha is megléphetsz
Mi befogjuk a szádat, és többé nem veszi be senki a dumádat

Máglyára vele
Törjük kerékbe
Villamosszékbe
Vonat elé be
Golyót a fejébe
Kettőt
Belét a fa köré
Mi nem hívunk mentőt
A farkasok közé egy kamrába
Élve a mélybe
Hogy ott fulladjon bele
A saját... khm...

Én mindent megtennék Neked
Az életem szeretném leélni Veled
Mikor reggel elmegyek a gyárba
Kedves, Te csak vigyázz a házra

Az ajtót duplán kulcsra zárom
Hogy ne lásson többé senki ezen világon
Azért legyen nyitva a szemed
Ha valaki keres, hagyjon üzenetet

Ha unatkozol, kapcsold be a TV-t
De biztos tudod már a sorozat végét
A bulvárt az asztalon találod
Mennyi idióta, látod

Miért nem szólsz hozzám?
Figyelsz rám egyáltalán?

Én minden nap hozok egy szál rózsát
A virágok illata hasonlít hozzád
A kedvenced volt a csoki, az édesség
És mondd, meddig fogyókúrázol még?

A kádban megmasszírozlak
Ezek a foltok egész csinosak
És nem baj, hogy nem főztél vacsorát
Majd rendelek a sarokról egy pizzát

Nem kell tenned semmit egész nap
Este majd nézzük, ahogy lemegy a Nap
Már tudom, hogy örökké enyém vagy
Te vagy ott fent a legszebb csillag

Miért nem szólsz hozzám?
Figyelsz rám egyáltalán?

A szemed szürke
A bőröd hideg
Én nem tudok élni
Nélküled